1944-ben egy hideg tavaszi nap volt. A kisdorogi utcákat hangos sikoltások zavarták meg. Jöttek a nácik, vitték a zsidókat nem kímélve senki emberiát. Nem számított, hogy férfi, gyermek vagy idős. Minden zsidónak mennie kellett. A kisdorogi állomás felé egy köves út vezetett. Azon vonszolták őket a végzetük felé. Hatalmas vagonokkal vitték őket. Rongyos zsidó (kinek a nevét a megszökése után aggatták rá) is közöttük volt szüleivel és bátyjával együtt. A vonat végállomása nem más volt, mint Auschwitz, a haláltábor. Tudták a végzetük, de ellenállást nem mutattak. 1 évig dolgoztak a táborban, mikor már lehetett érezni a végzetüket. Ekkor határozta el pár társával, hogy megszöknek. Hívta testvérét is, de mivel szüleiket nem akarta ott hagyni (hiszen már öregek voltak és a szökés esélye kicsi volt) így testvére ott maradt velük a táborban. Ekkor látta testvérét és szüleit utoljára. A megszökés terveit nem részletezte soha sem. Annyit mesélt el, hogy egy lyuknak köszönhetően s...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése